"Volt olyan, aki rám talált, volt olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok. Volt olyan, aki megkapott, volt olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, aki újra megteszi. Volt olyan, aki felkavart, volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok!"
"Vakon megbízom benned - és magamat ismerve ez elég nagy szó. Amikor mellettem vagy, és fogod a kezem, a félelem szó rögtön értelmét veszti. Veled bármikor, bárhová elmennék, egyetlen szó nélkül. Te őrültségnek hívod ezt… én szerelemnek."
"Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni"
"Vajon milyen anyagból lehet a lélek, hogy olykor nehezebb, mint egy ólomketrec, máskor pedig könnyebb, mint egy pitypangpihe?"
"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik, amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember, aki megmondja az igazat, akkor is ha tudja, hogy fájni fog. Akkor is ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója - kimondja. Megvárja, míg darabjaimra hullok - aztán újra összerak. Aki, ha sírok, addig marad velem, míg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb dolog a barátságban pont az a dolog, ami leírhatatlan.. hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő, sem a halál."
"Mindennél jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi lakattal védi vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták már kinyitni, hol sikerrel, hol sikertelenül.. azonban van valaki, akinek már a jelenlététől is eltűnik minden akadály"
"Azt mondják, a nyári szerelem mindig hamar elillan, de néha előfordul, hogy az, ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változik. Persze mindig voltak és lesznek is, akiket megégetett a forróság, s ők csak egy dolgot akarnak az ősz beköszöntével: felejteni. Mások azonban legszívesebben megállítanák a nyár utolsó napjait, hogy minden percet örökké élvezhessenek"ú
"Azt mondják, a nyári szerelem mindig hamar elillan, de néha előfordul, hogy az, ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változik. Persze mindig voltak és lesznek is, akiket megégetett a forróság, s ők csak egy dolgot akarnak az ősz beköszöntével: felejteni. Mások azonban legszívesebben megállítanák a nyár utolsó napjait, hogy minden percet örökké élvezhessenek"
"..tudtam: bárhogy is alakul majd az életünk, ez a pillanat akkor is a miénk lesz - örökre, kitörölhetetlenül, a szívünkbe és az emlékeinkbe vésve"
"Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedből"
"Minél több fiút megismerek, annál inkább rájövök, hogy nekem csak egyetlen srácra van szükségem.. Rád"
"Lehet, hogy várnunk kell arra az emberre, aki nem csak tolerálja a dilijeinket, de szereti is azokat!"
"Tudom, megérdemlem az ellenségeimet, de hiszem hogy megérdemlem a barátaimat is"
"Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom."
"Amit mondani készülök, valószínűleg a legönzőbb dolog, amit életem során valaha mondtam. De ki kell mondanom, egyetlen egyszer, csak hogy tudd: szeretlek, Elena. És mert szeretlek, nem lehetek önző veled. Én nem érdemellek meg téged, de a testvérem igen. Istenem, bár ne kellene ezt elfelejtetnem veled.. de ez így lesz helyes . “ /Vampire Diaries - Damon S./
"Tudod, szerettelek naívan, mint egy kis gyerek, tudod azt hittem ez örökké tart.. tudod a hibáid ellenére is szerettelek. Tudod nekem te voltál a minden.. tudod akkor sem gyűlöltelek, mikor veszekedtünk. Tudod érted mindent megtettem.. tudod az voltál akit akartam mindenáron. Tudod rájöttem hogy csak a képzeletemben léteztél.. hogy a valóságban talán te nem is szerettél. Játszottál és kihasználtál, összetörtél. De tudod, itt csak te vesztettél!"
"Nehéz elhinni, hogy valaki aki valaha mosolyt csalt az arcodra, az most könnyeket csal a szemedbe."
"Nehéz elhinni, hogy valaki aki valaha mosolyt csalt az arcodra, az most könnyeket csal a szemedbe."
"Ha azt mondom: szeretlek, azt nem megszokásból teszem, hanem azért hogy emlékeztesselek: Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem"
"Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek"
"A mesék annyira kimentek volna a divatból,hogy a hercegnőknek mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell,hogy a herceg megemelje a seggét,és felnyergelje a paripát"
"Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik "
"Én mindig álmodozó lány maradok, hiába tudom hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. ez pedig az hogy megtaláljam a boldogságomat!"
"Az alkohol nem ad választ semmire, de legalább a kérdést is elfelejted"
"Ha valami rossz dolog történik, a haverjaid hazudnak neked, hogy jobban érezd magad.. de az igazi barátaid megmondják az igazat, akkor is ha fáj"
"Kimondott szavak milliói sem hozhatnak téged vissza hozzám: tudom, mert már próbáltam. Még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad - tudom, mert már ezt is próbáltam"
"Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem."
"Mondd azt, hogy akarod, mondd azt, hogy ugyanúgy vársz, mint ahogy régen... Ne hagyj most egyedül, maradj mindig közel..!Ne engedj soha el"
"A világon senki se tökéletes. Én meg végképp nem, de úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít."
"Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd szeressek.Emlékszem, hogy féltem
szeretni mielőtt megismertelek, hogy sajogtak a múlt sebei...de te begyógyítottad őket.."
"Valahogy egész más volt minden. Már nem éreztem,hogy szeretném,de azt se,hogy nem. Az agyamba össze-vissza csapongtak a furcsábbnál furcsább gondolatok.Néha jó kedvem volt,aztán hirtelen rossz.Egyik percben fájt a hasam a nevetéstől,másikban meg sírógörcsöt kaptam.Néha szivárványra vágytam,aztán bőrig ázó esőre.Nem voltam eddig se egyszerű eset,de most annál is bonyolultabb lettem.Képtelen voltam elmondani mi fáj.Pedig pontosan tudtam...a hiánya.Az,hogy megváltozott,engem is megváltoztatott.S míg én naiv kislányként próbáltam hinni benne,ő egy kicsit se hitt magában,csak megpróbált felnőni."
"Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon..azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen..azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein..ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál..azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt..elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon..Csak Miattad..Tényleg Én voltam.."
"Egy nap lesz egy fiú, aki szeretni fog, a tested, a mosolyod, a mozgásod, ahogy beszélsz, ő TÉGED fog szeretni. és magabiztos leszel. egy napon nem fogod magad bizonytalannak érezni, mert van valaki aki szeret olyannak amilyen vagy. és azt hiszem ezt az érzést hívják úgy, hogy szerelem. ahelyett, hogy bujkálnod kéne, bizonytalan és zavart lennél, és majd biztonságban érzed magad; büszke, boldog, és magabiztos, mert tudod, hogy szeretnek."
"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is a lelke legmélyén valahol szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére,és talán nem úgy ahogy te őt, de...szeret."
"Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett."
"Kinéztem a busz esőpöttyözte ablakán, és elgondolkoztam. Rég volt de tudom igaz volt. Nem volt olyan mondvacsinált mint a mostani helyzet. Barátok ! Nekem ez a szó túl sok arra ami most van. Régen igaz szerelem volt. Megvolt a bizalom és a szenvedély Most… most semmi sincs. Nemhogy barátság.. de még gyűlölet sincs. Közömbösség van. Az pedig nehezebb elviselni. Azt hogy átnéz rajtam hogy nem beszél velem.. Nem tudom meddig merenghettem de észrevettem hogy már nemcsak az ablakon csorognak a vízcseppek. Az arcomon is lefolytak. Egy könnycsepp legördült az arcomon és a csuklómra cseppent. NEM. Ez volt a következő gondolatom. Nem érdemli meg hogy ő érte sírjak. Pedig fáj. De mindig is fájni fog. Ez az egy biztos. Letöröltem a könnyeim. Csak rajtam múlik az egész. Nem hagyom hogy azt higgye miatta szenvedek. Felkeltem az ülésről és leszálltam a buszról. Persze nem lesz könnyű. Előbb alaposan ki kell sírnom magamból annyi fájdalmat amennyit csak lehet. Esernyővel a kezemben sétáltam tovább hagyva had hulljanak a könnyeim…"
"Amikor vágysz valaki után, az a legrosszabb érzés. Itt van előtted és tudod, hogy nem lehet a tiéd. Akármit mondasz, teszel, nem lehet a tiéd, bármennyire is szeretnéd. Vágyakozás…csak ez marad neked. Rosszabb, mint bármi más, hidd el. Megöl, kikészít, kicsinál. Tudod, hogy nem te vagy az a lány, kire szerelemesen néz. Rád csak „úgy” néz…mintha a húgára vagy barátjára nézne. Mikor rá néz egy másikra, és látod a szemében a tűzet, a szerelmet…megöl, olyan minta kést forgatnának benned."
"Az élet titka,hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb,mintsem hogy így legyen. Márpedig a szeretet, akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik."
"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."
"Néha nagyon nyomasztó az élet. Olyan érzés, mint amikor beleszeretsz valakibe, de az nem viszonozza, vagy mint amikor a legjobb barátod magadra hagy.. Ahogy már mondtam, a szabály így hangzik: Pörgesd fel magad!"
"Az élet legrosszabb pillanataiban az ember alapvetően két dolgot tehet. Összeomlik, feladja a küzdelmet és a reményt, és arccal a földön fekve rúgkapál, ez az egyik. A másik pedig az, hogy nevet."
"Az élet egy körforgás, minden megtörténik még egyszer, de lehet többször is...szeretünk, csalódunk, kívánunk, ölelünk, ellöknek, eltaszítanak...szomorúak leszünk..és végül megüdvözölünk,mert porból lettünk és porrá leszünk"
“Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.”
"Sosem tudtam ellenállni neked. És még mindig nem tanultam meg, hogy kell."
“Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.”
"Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. (...) A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni."
"Nem értem ezt mivel érdemlem miért mindig én vagyok a rossz inkább azon gondolkozz,hogy te mit tettél és észre vennéd,h mennyire elcseszted."
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a
múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam S mindegyik botlás után állj fel és
menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!
Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében... Csak a gondolatai halvány fényében.
Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál.
Csodálatos valóság voltál,most utolérhetetlen álom lettél.
Ha szomorú vagy, én is berúgok veled, és kitervelünk valami cselszövést az ellen a nyomorult ellen, aki szomorúvá tett. :)
A szerelem nem a tökéletes ember megtalálása - szerelem az, mikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert.
Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
Tudom,hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest,nevem hamarosan homályba vész,de tiszta szívből,igaz szerelemmel szeretek valakit,és ez nekem teljesen elég!
Nem tudom meddig élek, de ameddig élek, meg kell tudnom, milyen az amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.
Őrült vagyok, tudom én, hát így nőttem fel, tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy ’Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!’ - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: ’Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!’
"Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?"
"Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam."
"Az igazi szerelem kilencven százalékban abból áll, hogy fülig pirulunk rettenetes zavarunkban" (Terry Pratchett)
"Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád." (Vavyan Fable)
"Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet!" ( Charlotte Bronte)
"Akármilyen szokatlanul néz is ki, bármennyi hülyeséget lobbant is a szememre, ő az a pasas, akit szeretek, minden összes hibáival együtt. És e nagyvonalúságomtól tisztára ellágyulok." (Vavyan Fable)
"udom mi a különbség egy rendes pasi meg egy nem rendes pasi között, csak még nem döntöttem el, melyiket szeretem jobban." (Mae West)
"Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam."
"Nem tudom leszünk-e egymásé, de az érzés, amit adsz Nekem, bent marad a szívemben, mintha itt lennél Mellettem…"
"A szerelmi csalódást leginkább új szerelemmel lehet pótolni, pontosan úgy, ahogyan az ember a megszökött macskát újjal pótolja."
"Emberi törvény kibírni mindent, s menni, menni mindig tovább még akkor is, ha nem élnek már benned : Remények és csodák."
"Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."
"Folyamatosan eltöprengek ,hogy van-e értelme. Csak gondolkodok,mást nem teszek,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni,mint most. Most nem akarlak,nem csak azért,mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy meg kéne szereznem,hogy kell. De ha Rád nézek,akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira,de annyira meg kéne,hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted. Még ha megcsalsz is megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék...mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel,bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted. "
"De tudnod kell, mikor szemedbe néztem, én egy világot láttam, és azt hittem, hogy ott megtaláltam, végre azt amit vártam.."
"Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek."
"Nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy egész életre szól. Még ha aztán nem is, az sem baj."
"Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán."
"Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszer csak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg."
"Tudom, hogy minden porcikámmal, minden sejtemmel, minden csepp véremmel szeretem, forr bennem a szerelem, de nem tudom kimondani. Ha olvas a gondolataimban, nem kell kimondanom. Tudnia kell."
"Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert... elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!"
"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket? De már túl késő volt: amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, akkor sem élhetnék át semmi ehhez foghatót.."
"Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom."
"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”
"...Ne menj még el, ne menj csak ölelj. Még nem búcsúztál el még nem készültem fel. Még nem tudom mi vár hova sodor a sors, de hogyha mennem kell vigyázz rám ..."
"Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a szív és a lélek egy fotón sincs rajta."
"Mindenki keres valamit... valamit, ami teljessé teszi. Ezt a legkülönösebb helyeken találhatod meg: a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságban, mások szavaiban... egy egyszerű szó megnevettethet vagy megríkathat... de amikor megtalálod ezt a különös dolgot, repülni fogsz szárnyak nélkül..."
"Tegnap még te voltál a mindenem akiért feláldoztam volna az életem ma már nem vagyok más csak egy idegen mert neked már nem jelent semmit az a szó hogy szerelem..."
"Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem i...s szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.."
"Ezen a Földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami csak rá vár. De ne feledd, hogy igazi kincset csak az talál, aki a szívére hallgat."
"Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly. Vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán, szép lazán."
"Ha valaki, akit sohasem szerettél szerelmet vall neked, az kínos. kínos egy-két napig, aztán elfejeted. ha valakinek, akit mindig is szerettél szerelmet vallasz, és visszautasít,az fáj. fáj egy-két napig, de azután sem felejted el soha."
"Hisz a nőt úgy alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta. Csakhogy adott neki hozzá csoda lelkierőt, tűrni és titkolni a szenvedést."
"Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled..."
"Bárcsak öt életem volna!.. Akkor öt különböző városban születhetnék, ötször annyi időt tölthetnék gyerekként, öt emberöltőnyi ételt ehetnék, ötféle karrierem lehetne - és ötször szeretnék bele ugyanabba a férfiba!"
"Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre!"
"Hazudj még, kérlek hazudj. Nem bírnám ki az igazságot, csak hazudj. Nem akarok újra összeomlani, nem akarok mindent előröl kezdeni. Újra és újra felálltam a mocskos padlóról. Egyedül. Senki nem segített. De még egyszer nem sikerülne. Csak te segíthetsz. Fel tudod ezt fogni? Szükségem van rád."
"Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már azelőtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt akinek köszönhetjük"
"Szerettem én valaha is őt?Vagy csak imádom a fájdalmat,a rendkívüli fájdalmat és azt,hogy olyasvalakire vágyom aki elérhetetlen."
"Gyere ide, ölelj át, csókolj meg.. Kérlek ne menj el sohasem! Szeretlek! Nem mondom ezt akárkinek, hisz már sokszor megbántottak miután ki mondtam, de te teljesen más vagy... te vagy az aki igazán kell nekem, akire eddig vártam! Nem akarlak soha elveszíteni!"
"Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem"
"Könnyebb azt mondani: 'már nem szeretem őt többé', mint megmagyarázni azt, miért is szeretem őt még mindig ugyanúgy"
"Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém."
"Szeretlek. Nem vagyok tökéletes, de bármire képes lennék azért, hogy boldoggá tegyelek.Valószínűleg nem veszed észre. Azt hiszed nem érzel semmit, és elhagysz. Hiszen te nem is akartál engem. Nem érdeked, hogy én boldog legyek. Viszont ha már csak a múlt köt össze minket, és eszedbe jutok, rájössz, hogy hiányzom neked, és legbelül, mélyen te is szeretsz."
"Hiába szeretjük egymást, ez csak barátság..az egyik legjobb fajta...egyszer majd rájövünk, hogy ez igazi szerelem volt..de addigra késő lesz...pedig ez tényleg az volt..."
"A sors már csak ilyen, néha ad, néha elvesz, de ne felejtsd el csak akkor ad valamit, ha már annyit elvett, amennyiért érdemes adnia is valamit. Ezért gyakran túl nagy árat fizetünk könnyekkel, fájdalommal, szenvedéssel, pár boldog hónapért cserébe."
"Lényed által. Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted ezt. S talán épp ez a barátság lényege."
"Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. A szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik. Nem arra , hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal!
ÖSSZEFOGLALVA: A szerelem célja a boldogság, akiben egész lényünk (test, lélek és szellem) igazi társra talál. .Ha ez megvan, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk."
"Találkozni veled - ez volt a sorsom, a barátoddá válni - ez a döntésem volt, de szerelembe esni veled - ez az irányításom nélkül zajlott."
"Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő."
"Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!"
"Ne tervezgesd előre az életed, hagyd, hogy magától alakuljon! Ne keresgélj a tökéletes pasi után, hagyd, hogy ő találjon rád! Az élet olyan egyszerű.. a dolgok épp csak annyira komplikáltak, mint amilyenné tesszük őket"
"Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes."
"Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél."
"Te hogy gondolod ezt? Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok… meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. Csak van, akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e..."
"Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, és körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy Ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled."
"Gyere ide, ölelj át, csókolj meg.. Kérlek ne menj el sohasem! Szeretlek! Nem mondom ezt akárkinek, hisz már sokszor megbántottak miután ki mondtam, de te teljesen más vagy... te vagy az aki igazán kell nekem, akire eddig vártam! Nem akarlak soha elveszíteni"
"Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem."
"Szeretem mikor meg csillan szeme mikor a pillantása rám vetül,szeretem, hogy a világban már nem vagyok egyedül."
"Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva."
"Amikor valaki nagy hatással van ránk,mindig találunk okot azt hinni,hogy ő az igazi számunkra.Teljesen mindegy hogy mi az ok(jelenesetben pl. az éj fényei ragadtattak el) majd egy idő után mindent amit a másikban szerettünk kezd elviselhetetlenné válni, de abban az elvarázsolt pillanatban ugy érezzük rátaláltunk arra,akit egész életünkben kerestünk"
"Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán."
"Gyakran ringatjuk magunkat olyan álmokba, amikről valójában tudjuk, hogy sohasem valósulnak meg. Reménykedünk, bár tudjuk hogy semmi remény nincs. Várakozunk, noha tudjuk hogy soha nem érkezik el a pillanat. Tudunk mindent, kivéve feladni a reményt."
"Egy nap majd besétál valaki igazán különleges az életedbe, és akkor majd rádöbbensz, hogy miért nem működött eddig soha a dolog mással."
"Gyere ide, ölelj át, csókolj meg.. Kérlek ne menj el sohasem! Szeretlek! Nem mondom ezt akárkinek, hisz már sokszor megbántottak miután ki mondtam, de te teljesen más vagy... te vagy az aki igazán kell nekem, akire eddig vártam! Nem akarlak soha elveszíteni!"
"Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, és körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy Ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled."
"Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni."
"Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent."
"Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok."
"Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut."
"Minden olyan fiú bántani fog, aki azt mondja, hogy szeret? Igen. Akkor mi a különbség közöttük? Hogy nem mindegyik fog szándékosan bántani. Akkor nem is létezik az Igazi? De igen. Az az igazi, akinek nem kellenek szavak, hogy kifejezze, hogyan érez irántad."
"A jó szív akkor is szeret, ha a másik nem érdemli meg"
"Becsukom a szemem és megint rád gondolok, de nem nyitom ki soha, mert tudom, csalódok."
"A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság."
"Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak."
"Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed. A csókod. Ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy - és ami én vagyok, mikor melletted vagyok."
"Azt utálom benned a legjobban, hogy elérted, hogy beléd szeressek."
"Olyan nehéz úgy szeretni valakit, hogy távol van tőled, ha tudod, hogy szeret, de mégis kételkedsz benne, mert szereted és félsz, hogy elveszíted."
"Olyan vonzalma van, hogy abban a pillanatban amikor ott tartok, hogy nem érdekel, akkor Ő egyszer csak betoppan az én kis világomba, és mint a tornádó végigsöpör rajtam... és olyan gyorsan távozik is."
"Azt hiszed, játszhatsz velem?! Eltűntél… fájt… De most újra itt vagy, hogy ismét hazudj nekem? Rosszul hiszed, ha azt gondolod, ismét bedőlök neked… Tanultam a hibáimból…"
"Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban amikor rájön, hogy már nem érdekel, és nem szeretem, ő fog keresni engem. Mert meg fogja bánni. És én alig várom azt a pillanatot. Nem csak azért, hogy ne fájjon ennyire...De szeretném neki visszaadni azt amit tőle kaptam. Igen. Agyon fogom gyötörni."
"Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen."
"Olyan sokszor összetörték már a szívemet és mindannyiszor talpra álltam. Egy idő után feladtam, nem élem bele magam semmibe, mert előbb-utóbb úgyis vége lesz, semmi értelme."
"Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért."
"Vágyakozva pillantottam utánad a párás ablakon. Azt gondoltam, hogy nem utoljára látlak. Tévedtem! Elszalasztottam a lehetőséget, olyan könnyen! Hagytam, hogy mint szürke hamu, kicsússzon gyönge markom közül. Engedtem, hogy elmenj. Nem ragadtam meg a lehetőséget… Nem rohantam utánad, nem ugrottam nyakadba, nem zártalak karjaim közé, és te sem engem. Nem leheltem apró csókot ajkadra… Nem zokogtam a válladon, nem kértem, hogy maradj, nem ellenkeztem, mikor szórakozottan hátraintettél, és hanyag mosollyal azt mondtad: >> Viszlát! Majd találkozunk!<< DE NEM! Nem találkoztunk. És már nem is fogunk. Az egyetlen reményt futni hagytam""Néha nem ahhoz kell sok erő, hogy az ember kitartson valami mellett, hanem ahhoz, hogy lemondjon róla.""Emlékszel, azt mondtam, hogy mindig szeretni foglak…ez így lesz…majd egyszer túllépek rajta(d), új életem lesz, más lesz a társam, de akkor is szeretni foglak…a távolból, úgy,hogy már talán az emlékezetedben sem őrzöl…de én emlékezni fogok Rád, és majd egyszer, elmondom az unokáimnak, hogy volt rég egy fiú, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem…és talán…majd sok év múlva még Neked is eszedbe jutok…ki tudja…""Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.""A kedvenc színe a zöld, szeret vitatkozni, tizenhetedikén született, a nővére gyönyörű, ő pedig az apja szemét örökölte, S ha most megkérdeznéd, hogy szeretem-e... Hazudnék...""Olyan ember vagyok, aki sosem tudna elhagyni senkit, sosem tudna elszakadni senkitől,nem tudna elmenni mindent hátrahagyva ..és mégis olyan ember vagyok, akit mindenki elhagy, mindenki eltaszít magától,akivel senki sem törődik. Olyan ember vagyok... aki, senkinek sem fontos!""De időnkét a szívednek kell vezetnie még akkor is ha oda visz ahová nem lenne szabad!"
"
- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.
- Akkor mi lesz?
- Csak sodródsz a világban mindennel együtt. /Skins/"
"Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.""Olyan sokszor összetörték már a szívemet és mindannyiszor talpra álltam. Egy idő után feladtam, nem élem bele magam semmibe, mert előbb-utóbb úgyis vége lesz, semmi értelme.""A világon a második legrosszabb az, ha meghal, akit szeretsz. Az első legrosszabb, ha engeded úgy fájni, hogy te is meghalsz - itt belül.""Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem."
"Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.""Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé."
"Fontos vagy nekem és , fontos is leszel szeretlek tiszta szívvel bármi is legyen.""Próbálszelszakadni attól a fiútól, és mégsem tudsz. Pedig ez régen olyan könnyen ment: egyik kapcsolatból ki, a másikba be, nem rágódtál
magadban, nem érezted, hogy valami fontosat veszítesz el. Hát most
igen. Mert ez valóban szerelem volt.""Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes..bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője.""Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek. Hiszek abban, hogy erősnek kell maradni akkor is, ha minden összedőlni látszik. Hiszek a csókolózásban, és hiszem, hogy holnap új nap virrad. Hiszek a csodákban...""Látod? Erről beszélek. Érzések. Megmagyarázhatatlanok, mégis vannak.""Nem tudom leszünk-e egymásé, de az érzés, amit adsz Nekem, bent marad a szívemben, mintha itt lennél Mellettem...""Azt hittem, hogy már túl vagyok rajta, de most döbbentem rá, hogy soha nem fogom elfelejteni. Túl mély ez az érzés."
"Fontos vagy nekem és , fontos is leszel szeretlek tiszta szívvel bármi is legyen""Mikor szívünk elöször összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem, meghalok Érted.""Azt hiszem, szeretlek. Lehet, hogy megőrültem, de annyit biztosan tudok, hogy Te vagy az őrültségem oka. Miattad vagyok dilis. Ezt a betegséget senki sem tudja kezelni. Még Te sem. Nem gyógyulok ki belőle, soha.""Az igazi szerelem kilencven százalékban abból áll, hogy fülig pirulunk rettenetes zavarunkban." (Terry Pratchett) "Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád." (Vavyan Fable)"Akármilyen szokatlanul néz is ki, bármennyi hülyeséget lobbant is a szememre, ő az a pasas, akit szeretek, minden összes hibáival együtt. És e nagyvonalúságomtól tisztára ellágyulok." (Vavyan Fable)
