2011. február 3., csütörtök
Azt hiszed, játszhatsz velem?!
"A jó szív akkor is szeret, ha a másik nem érdemli meg"
"Becsukom a szemem és megint rád gondolok, de nem nyitom ki soha, mert tudom, csalódok."
"A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság."
"Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak."
"Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed. A csókod. Ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy - és ami én vagyok, mikor melletted vagyok."
"Azt utálom benned a legjobban, hogy elérted, hogy beléd szeressek."
"Olyan nehéz úgy szeretni valakit, hogy távol van tőled, ha tudod, hogy szeret, de mégis kételkedsz benne, mert szereted és félsz, hogy elveszíted."
"Olyan vonzalma van, hogy abban a pillanatban amikor ott tartok, hogy nem érdekel, akkor Ő egyszer csak betoppan az én kis világomba, és mint a tornádó végigsöpör rajtam... és olyan gyorsan távozik is."
"Azt hiszed, játszhatsz velem?! Eltűntél… fájt… De most újra itt vagy, hogy ismét hazudj nekem? Rosszul hiszed, ha azt gondolod, ismét bedőlök neked… Tanultam a hibáimból…"
"Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban amikor rájön, hogy már nem érdekel, és nem szeretem, ő fog keresni engem. Mert meg fogja bánni. És én alig várom azt a pillanatot. Nem csak azért, hogy ne fájjon ennyire...De szeretném neki visszaadni azt amit tőle kaptam. Igen. Agyon fogom gyötörni."
"Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen."
"Olyan sokszor összetörték már a szívemet és mindannyiszor talpra álltam. Egy idő után feladtam, nem élem bele magam semmibe, mert előbb-utóbb úgyis vége lesz, semmi értelme."
"Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)