Kicsit fáj még, hogy átvert...

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”


"...Ne menj még el, ne menj csak ölelj. Még nem búcsúztál el még nem készültem fel. Még nem tudom mi vár hova sodor a sors, de hogyha mennem kell vigyázz rám ..."


"Az ember mindig többet ér, mint az arca, mert a szív és a lélek egy fotón sincs rajta."


"Mindenki keres valamit... valamit, ami teljessé teszi. Ezt a legkülönösebb helyeken találhatod meg: a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságban, mások szavaiban... egy egyszerű szó megnevettethet vagy megríkathat... de amikor megtalálod ezt a különös dolgot, repülni fogsz szárnyak nélkül..."

"Tegnap még te voltál a mindenem akiért feláldoztam volna az életem ma már nem vagyok más csak egy idegen mert neked már nem jelent semmit az a szó hogy szerelem..."


"Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem i...s szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.."


"Ezen a Földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami csak rá vár. De ne feledd, hogy igazi kincset csak az talál, aki a szívére hallgat."


"Kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly. Vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán, szép lazán."


"Ha valaki, akit sohasem szerettél szerelmet vall neked, az kínos. kínos egy-két napig, aztán elfejeted. ha valakinek, akit mindig is szerettél szerelmet vallasz, és visszautasít,az fáj. fáj egy-két napig, de azután sem felejted el soha."


"Hisz a nőt úgy alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta. Csakhogy adott neki hozzá csoda lelkierőt, tűrni és titkolni a szenvedést."


"Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled..."