"Vágyakozva pillantottam utánad a párás ablakon. Azt gondoltam, hogy nem utoljára látlak. Tévedtem! Elszalasztottam a lehetőséget, olyan könnyen! Hagytam, hogy mint szürke hamu, kicsússzon gyönge markom közül. Engedtem, hogy elmenj. Nem ragadtam meg a lehetőséget… Nem rohantam utánad, nem ugrottam nyakadba, nem zártalak karjaim közé, és te sem engem. Nem leheltem apró csókot ajkadra… Nem zokogtam a válladon, nem kértem, hogy maradj, nem ellenkeztem, mikor szórakozottan hátraintettél, és hanyag mosollyal azt mondtad: >> Viszlát! Majd találkozunk!<< DE NEM! Nem találkoztunk. És már nem is fogunk. Az egyetlen reményt futni hagytam"
"Néha nem ahhoz kell sok erő, hogy az ember kitartson valami mellett, hanem ahhoz, hogy lemondjon róla."
"Emlékszel, azt mondtam, hogy mindig szeretni foglak…ez így lesz…majd egyszer túllépek rajta(d), új életem lesz, más lesz a társam, de akkor is szeretni foglak…a távolból, úgy,hogy már talán az emlékezetedben sem őrzöl…de én emlékezni fogok Rád, és majd egyszer, elmondom az unokáimnak, hogy volt rég egy fiú, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem…és talán…majd sok év múlva még Neked is eszedbe jutok…ki tudja…"
"Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül."
"A kedvenc színe a zöld, szeret vitatkozni, tizenhetedikén született, a nővére gyönyörű, ő pedig az apja szemét örökölte, S ha most megkérdeznéd, hogy szeretem-e... Hazudnék..."
"Olyan ember vagyok, aki sosem tudna elhagyni senkit, sosem tudna elszakadni senkitől,nem tudna elmenni mindent hátrahagyva ..és mégis olyan ember vagyok, akit mindenki elhagy, mindenki eltaszít magától,akivel senki sem törődik. Olyan ember vagyok... aki, senkinek sem fontos!"
"De időnkét a szívednek kell vezetnie még akkor is ha oda visz ahová nem lenne szabad!"
