"Volt olyan, aki rám talált, volt olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok. Volt olyan, aki megkapott, volt olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, aki újra megteszi. Volt olyan, aki felkavart, volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan, akinél ott maradok!"
"Vakon megbízom benned - és magamat ismerve ez elég nagy szó. Amikor mellettem vagy, és fogod a kezem, a félelem szó rögtön értelmét veszti. Veled bármikor, bárhová elmennék, egyetlen szó nélkül. Te őrültségnek hívod ezt… én szerelemnek."
"Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni"
"Vajon milyen anyagból lehet a lélek, hogy olykor nehezebb, mint egy ólomketrec, máskor pedig könnyebb, mint egy pitypangpihe?"
"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik, amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember, aki megmondja az igazat, akkor is ha tudja, hogy fájni fog. Akkor is ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója - kimondja. Megvárja, míg darabjaimra hullok - aztán újra összerak. Aki, ha sírok, addig marad velem, míg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb dolog a barátságban pont az a dolog, ami leírhatatlan.. hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő, sem a halál."
"Mindennél jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi lakattal védi vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták már kinyitni, hol sikerrel, hol sikertelenül.. azonban van valaki, akinek már a jelenlététől is eltűnik minden akadály"
"Azt mondják, a nyári szerelem mindig hamar elillan, de néha előfordul, hogy az, ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változik. Persze mindig voltak és lesznek is, akiket megégetett a forróság, s ők csak egy dolgot akarnak az ősz beköszöntével: felejteni. Mások azonban legszívesebben megállítanák a nyár utolsó napjait, hogy minden percet örökké élvezhessenek"ú
"Azt mondják, a nyári szerelem mindig hamar elillan, de néha előfordul, hogy az, ami csak egy kalandnak indult, valami igazivá változik. Persze mindig voltak és lesznek is, akiket megégetett a forróság, s ők csak egy dolgot akarnak az ősz beköszöntével: felejteni. Mások azonban legszívesebben megállítanák a nyár utolsó napjait, hogy minden percet örökké élvezhessenek"
"..tudtam: bárhogy is alakul majd az életünk, ez a pillanat akkor is a miénk lesz - örökre, kitörölhetetlenül, a szívünkbe és az emlékeinkbe vésve"
"Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedből"
"Minél több fiút megismerek, annál inkább rájövök, hogy nekem csak egyetlen srácra van szükségem.. Rád"
"Lehet, hogy várnunk kell arra az emberre, aki nem csak tolerálja a dilijeinket, de szereti is azokat!"
"Tudom, megérdemlem az ellenségeimet, de hiszem hogy megérdemlem a barátaimat is"
"Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom."
"Amit mondani készülök, valószínűleg a legönzőbb dolog, amit életem során valaha mondtam. De ki kell mondanom, egyetlen egyszer, csak hogy tudd: szeretlek, Elena. És mert szeretlek, nem lehetek önző veled. Én nem érdemellek meg téged, de a testvérem igen. Istenem, bár ne kellene ezt elfelejtetnem veled.. de ez így lesz helyes . “ /Vampire Diaries - Damon S./
"Tudod, szerettelek naívan, mint egy kis gyerek, tudod azt hittem ez örökké tart.. tudod a hibáid ellenére is szerettelek. Tudod nekem te voltál a minden.. tudod akkor sem gyűlöltelek, mikor veszekedtünk. Tudod érted mindent megtettem.. tudod az voltál akit akartam mindenáron. Tudod rájöttem hogy csak a képzeletemben léteztél.. hogy a valóságban talán te nem is szerettél. Játszottál és kihasználtál, összetörtél. De tudod, itt csak te vesztettél!"
"Nehéz elhinni, hogy valaki aki valaha mosolyt csalt az arcodra, az most könnyeket csal a szemedbe."
"Nehéz elhinni, hogy valaki aki valaha mosolyt csalt az arcodra, az most könnyeket csal a szemedbe."
"Ha azt mondom: szeretlek, azt nem megszokásból teszem, hanem azért hogy emlékeztesselek: Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem"
"Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek"
"A mesék annyira kimentek volna a divatból,hogy a hercegnőknek mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell,hogy a herceg megemelje a seggét,és felnyergelje a paripát"
"Nem hittem volna, hogy mi ketten összekeveredünk.. Nem gondoltam volna, hogy fontos leszel nekem, és most nem tudom hova tenni az érzést , hogy minden percben rád gondolok. Fura érzés, de tetszik "
"Én mindig álmodozó lány maradok, hiába tudom hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. ez pedig az hogy megtaláljam a boldogságomat!"
"Az alkohol nem ad választ semmire, de legalább a kérdést is elfelejted"
"Ha valami rossz dolog történik, a haverjaid hazudnak neked, hogy jobban érezd magad.. de az igazi barátaid megmondják az igazat, akkor is ha fáj"
"Kimondott szavak milliói sem hozhatnak téged vissza hozzám: tudom, mert már próbáltam. Még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad - tudom, mert már ezt is próbáltam"
"Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem."
"Mondd azt, hogy akarod, mondd azt, hogy ugyanúgy vársz, mint ahogy régen... Ne hagyj most egyedül, maradj mindig közel..!Ne engedj soha el"
"A világon senki se tökéletes. Én meg végképp nem, de úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít."
"Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd szeressek.Emlékszem, hogy féltem
szeretni mielőtt megismertelek, hogy sajogtak a múlt sebei...de te begyógyítottad őket.."
"Valahogy egész más volt minden. Már nem éreztem,hogy szeretném,de azt se,hogy nem. Az agyamba össze-vissza csapongtak a furcsábbnál furcsább gondolatok.Néha jó kedvem volt,aztán hirtelen rossz.Egyik percben fájt a hasam a nevetéstől,másikban meg sírógörcsöt kaptam.Néha szivárványra vágytam,aztán bőrig ázó esőre.Nem voltam eddig se egyszerű eset,de most annál is bonyolultabb lettem.Képtelen voltam elmondani mi fáj.Pedig pontosan tudtam...a hiánya.Az,hogy megváltozott,engem is megváltoztatott.S míg én naiv kislányként próbáltam hinni benne,ő egy kicsit se hitt magában,csak megpróbált felnőni."
"Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon..azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen..azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein..ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál..azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt..elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon..Csak Miattad..Tényleg Én voltam.."
"Egy nap lesz egy fiú, aki szeretni fog, a tested, a mosolyod, a mozgásod, ahogy beszélsz, ő TÉGED fog szeretni. és magabiztos leszel. egy napon nem fogod magad bizonytalannak érezni, mert van valaki aki szeret olyannak amilyen vagy. és azt hiszem ezt az érzést hívják úgy, hogy szerelem. ahelyett, hogy bujkálnod kéne, bizonytalan és zavart lennél, és majd biztonságban érzed magad; büszke, boldog, és magabiztos, mert tudod, hogy szeretnek."
"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is a lelke legmélyén valahol szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére,és talán nem úgy ahogy te őt, de...szeret."
"Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek vagy grandiózusak. A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük, valaki megérintett."
"Kinéztem a busz esőpöttyözte ablakán, és elgondolkoztam. Rég volt de tudom igaz volt. Nem volt olyan mondvacsinált mint a mostani helyzet. Barátok ! Nekem ez a szó túl sok arra ami most van. Régen igaz szerelem volt. Megvolt a bizalom és a szenvedély Most… most semmi sincs. Nemhogy barátság.. de még gyűlölet sincs. Közömbösség van. Az pedig nehezebb elviselni. Azt hogy átnéz rajtam hogy nem beszél velem.. Nem tudom meddig merenghettem de észrevettem hogy már nemcsak az ablakon csorognak a vízcseppek. Az arcomon is lefolytak. Egy könnycsepp legördült az arcomon és a csuklómra cseppent. NEM. Ez volt a következő gondolatom. Nem érdemli meg hogy ő érte sírjak. Pedig fáj. De mindig is fájni fog. Ez az egy biztos. Letöröltem a könnyeim. Csak rajtam múlik az egész. Nem hagyom hogy azt higgye miatta szenvedek. Felkeltem az ülésről és leszálltam a buszról. Persze nem lesz könnyű. Előbb alaposan ki kell sírnom magamból annyi fájdalmat amennyit csak lehet. Esernyővel a kezemben sétáltam tovább hagyva had hulljanak a könnyeim…"
"Amikor vágysz valaki után, az a legrosszabb érzés. Itt van előtted és tudod, hogy nem lehet a tiéd. Akármit mondasz, teszel, nem lehet a tiéd, bármennyire is szeretnéd. Vágyakozás…csak ez marad neked. Rosszabb, mint bármi más, hidd el. Megöl, kikészít, kicsinál. Tudod, hogy nem te vagy az a lány, kire szerelemesen néz. Rád csak „úgy” néz…mintha a húgára vagy barátjára nézne. Mikor rá néz egy másikra, és látod a szemében a tűzet, a szerelmet…megöl, olyan minta kést forgatnának benned."
"Az élet titka,hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb,mintsem hogy így legyen. Márpedig a szeretet, akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik."
"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."
"Néha nagyon nyomasztó az élet. Olyan érzés, mint amikor beleszeretsz valakibe, de az nem viszonozza, vagy mint amikor a legjobb barátod magadra hagy.. Ahogy már mondtam, a szabály így hangzik: Pörgesd fel magad!"
"Az élet legrosszabb pillanataiban az ember alapvetően két dolgot tehet. Összeomlik, feladja a küzdelmet és a reményt, és arccal a földön fekve rúgkapál, ez az egyik. A másik pedig az, hogy nevet."
"Az élet egy körforgás, minden megtörténik még egyszer, de lehet többször is...szeretünk, csalódunk, kívánunk, ölelünk, ellöknek, eltaszítanak...szomorúak leszünk..és végül megüdvözölünk,mert porból lettünk és porrá leszünk"
“Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.”
"Sosem tudtam ellenállni neked. És még mindig nem tanultam meg, hogy kell."
“Megesküdtem magamban, hogy soha többé nem találkozom vele, örökre kitörlöm az emlékezetemből a mellette elvesztegetett időt, s még a nevét sem említem soha. Valamilyen különös oknál fogva megszállt a béke és a nyugalom. Semmi nem maradt abból a haragból, ami hazulról elüldözött. S attól féltem, hogy másnap újult erővel visszatér majd belém a keserűség, a szégyen és a féltékenység; hogy mindaz, amit aznap este megéltem, a saját súlyánál fogva darabjaira esik szét.”
"Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. (...) A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni."
"Nem értem ezt mivel érdemlem miért mindig én vagyok a rossz inkább azon gondolkozz,hogy te mit tettél és észre vennéd,h mennyire elcseszted."
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a
múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam S mindegyik botlás után állj fel és
menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!
Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében... Csak a gondolatai halvány fényében.
Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál.
Csodálatos valóság voltál,most utolérhetetlen álom lettél.
Ha szomorú vagy, én is berúgok veled, és kitervelünk valami cselszövést az ellen a nyomorult ellen, aki szomorúvá tett. :)
A szerelem nem a tökéletes ember megtalálása - szerelem az, mikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert.
Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
Tudom,hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest,nevem hamarosan homályba vész,de tiszta szívből,igaz szerelemmel szeretek valakit,és ez nekem teljesen elég!
Nem tudom meddig élek, de ameddig élek, meg kell tudnom, milyen az amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.
Őrült vagyok, tudom én, hát így nőttem fel, tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy ’Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!’ - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: ’Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!’
"Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?"
"Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam."
"Az igazi szerelem kilencven százalékban abból áll, hogy fülig pirulunk rettenetes zavarunkban" (Terry Pratchett)
"Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád." (Vavyan Fable)
"Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet!" ( Charlotte Bronte)
"Akármilyen szokatlanul néz is ki, bármennyi hülyeséget lobbant is a szememre, ő az a pasas, akit szeretek, minden összes hibáival együtt. És e nagyvonalúságomtól tisztára ellágyulok." (Vavyan Fable)
"udom mi a különbség egy rendes pasi meg egy nem rendes pasi között, csak még nem döntöttem el, melyiket szeretem jobban." (Mae West)
"Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam."
"Nem tudom leszünk-e egymásé, de az érzés, amit adsz Nekem, bent marad a szívemben, mintha itt lennél Mellettem…"
"A szerelmi csalódást leginkább új szerelemmel lehet pótolni, pontosan úgy, ahogyan az ember a megszökött macskát újjal pótolja."
"Emberi törvény kibírni mindent, s menni, menni mindig tovább még akkor is, ha nem élnek már benned : Remények és csodák."
"Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."
"Folyamatosan eltöprengek ,hogy van-e értelme. Csak gondolkodok,mást nem teszek,de az a baj mindig oda jutok,hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni,mint most. Most nem akarlak,nem csak azért,mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy meg kéne szereznem,hogy kell. De ha Rád nézek,akkor meglátom a mindent. Annyira nem érdemled meg pedig...annyira,de annyira meg kéne,hogy vesselek. De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted. Még ha megcsalsz is megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék se akarnék...mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel,bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted. "
"De tudnod kell, mikor szemedbe néztem, én egy világot láttam, és azt hittem, hogy ott megtaláltam, végre azt amit vártam.."
"Egész életemben arra vártam, hogy végre eljöjjön az igazi. Erre feltűntél te, és egész más voltál, mint akit vártam, mert te cinikus vagy és mogorva, lehetetlen alak. De az az igazság, hogy a veszekedéseinknél jobb dolog sosem történt velem. Azt hiszem minden esély megvan rá, hogy beléd szeretek."
"Nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy egész életre szól. Még ha aztán nem is, az sem baj."
"Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán."
"Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszer csak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg."
"Tudom, hogy minden porcikámmal, minden sejtemmel, minden csepp véremmel szeretem, forr bennem a szerelem, de nem tudom kimondani. Ha olvas a gondolataimban, nem kell kimondanom. Tudnia kell."
"Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert... elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!"
"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket? De már túl késő volt: amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, akkor sem élhetnék át semmi ehhez foghatót.."
"Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani, mennyire szeretem, és mennyire kívánom."
