Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a
múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam S mindegyik botlás után állj fel és
menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!
Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében... Csak a gondolatai halvány fényében.
Az ölelés arra jó, hogy tudasd másokkal: szereted őket, anélkül, hogy egyetlen szót is mondanál.
Csodálatos valóság voltál,most utolérhetetlen álom lettél.
Ha szomorú vagy, én is berúgok veled, és kitervelünk valami cselszövést az ellen a nyomorult ellen, aki szomorúvá tett. :)
A szerelem nem a tökéletes ember megtalálása - szerelem az, mikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert.
Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
Tudom,hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest,nevem hamarosan homályba vész,de tiszta szívből,igaz szerelemmel szeretek valakit,és ez nekem teljesen elég!
Nem tudom meddig élek, de ameddig élek, meg kell tudnom, milyen az amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.
Őrült vagyok, tudom én, hát így nőttem fel, tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodok minden éjjel.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy ’Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!’ - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: ’Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!’
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése