Egyszer majd rájövünk...

"Bárcsak öt életem volna!.. Akkor öt különböző városban születhetnék, ötször annyi időt tölthetnék gyerekként, öt emberöltőnyi ételt ehetnék, ötféle karrierem lehetne - és ötször szeretnék bele ugyanabba a férfiba!"


"Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre!"


"Hazudj még, kérlek hazudj. Nem bírnám ki az igazságot, csak hazudj. Nem akarok újra összeomlani, nem akarok mindent előröl kezdeni. Újra és újra felálltam a mocskos padlóról. Egyedül. Senki nem segített. De még egyszer nem sikerülne. Csak te segíthetsz. Fel tudod ezt fogni? Szükségem van rád."

"Meglepő, életünk milyen kis hányadát teszik ki a valóban jelentős pillanatok, amelyek már azelőtt véget érnek, hogy valóban elkezdődtek volna, pedig meghatározzák a jövőnket és felejthetetlenné teszik azt a személyt akinek köszönhetjük"


"Szerettem én valaha is őt?Vagy csak imádom a fájdalmat,a rendkívüli fájdalmat és azt,hogy olyasvalakire vágyom aki elérhetetlen."


"Gyere ide, ölelj át, csókolj meg.. Kérlek ne menj el sohasem! Szeretlek! Nem mondom ezt akárkinek, hisz már sokszor megbántottak miután ki mondtam, de te teljesen más vagy... te vagy az aki igazán kell nekem, akire eddig vártam! Nem akarlak soha elveszíteni!"


"Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem"

"Könnyebb azt mondani: 'már nem szeretem őt többé', mint megmagyarázni azt, miért is szeretem őt még mindig ugyanúgy"

"Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém."

"Szeretlek. Nem vagyok tökéletes, de bármire képes lennék azért, hogy boldoggá tegyelek.Valószínűleg nem veszed észre. Azt hiszed nem érzel semmit, és elhagysz. Hiszen te nem is akartál engem. Nem érdeked, hogy én boldog legyek. Viszont ha már csak a múlt köt össze minket, és eszedbe jutok, rájössz, hogy hiányzom neked, és legbelül, mélyen te is szeretsz."

"Hiába szeretjük egymást, ez csak barátság..az egyik legjobb fajta...egyszer majd rájövünk, hogy ez igazi szerelem volt..de addigra késő lesz...pedig ez tényleg az volt..."

"A sors már csak ilyen, néha ad, néha elvesz, de ne felejtsd el csak akkor ad valamit, ha már annyit elvett, amennyiért érdemes adnia is valamit. Ezért gyakran túl nagy árat fizetünk könnyekkel, fájdalommal, szenvedéssel, pár boldog hónapért cserébe."

"Lényed által. Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted ezt. S talán épp ez a barátság lényege."

Mi a szerelem?

"Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". A következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet: A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló vonzalom. Ez alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki harmónián át, a nemi vágyakozásig mindent magában foglal. A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya! Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad. A szerelemnek csak úgy, és akkor van értelme, ha beteljesedett vágyakozásról, kölcsönös vonzalomról van szó. Amennyiben a szerelem nem ilyen, úgy értelmetlen, és ennél fogva egyetlen ember sem érdemli meg, hogy ilyen megalázó helyzetben, tartósan megmaradjon! Aki nem viszonozza szerelmünket, az nem is érdemes rá, így az egyoldalú szerelem nem csak értelmetlen, de arra is méltatlan, hogy megkínozza áldozatát. A szerelem két ember kapcsolatát összekötő gazdag érzelem, mely a feleket minden területen összekapcsolja. Szíve mélyén mindenki erre az ideális állapotra vágyakozik. Nem arra , hogy ne viszonozzák szerelmét, és mindenki azt kívánja, hogy ne csak „választom azt, aki jut nekem” alapon találja meg partnerét, hanem a „Nagy Ő”-re akadjon rá, akivel boldogságban élhet majd. Ez tehát az ideális állapot, és ha elvben kívánjuk megfogalmazni a szerelmet, úgy ne elégedjünk meg silány, szerelemnek mondott másolatokkal!

ÖSSZEFOGLALVA: A szerelem célja a boldogság, akiben egész lényünk (test, lélek és szellem) igazi társra talál. .Ha ez megvan, ezt a társat mindenki előtt vállaljuk, és őt hűségesen szeretni fogjuk."